~ 6.fejezet ~ Egy kis lelkizés és hülyülés

Itt is az új rész!! El sem hiszem, hogy kaptam két díjat, plusz átléptem az 1500 oldalmegjelenítést! Köszönöm!
Örülök, hogy kaptam komikat, remélem most is lesznek ;) Kövi rész több, mint 4 komi után hozom!!
Jó olvasást!!
Puszi Anne ♥

Ui.: Nézzétek meg a 'Szereplők' modult, van benne változás :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

~ Laura szemszög ~



Mikor abbahagytuk a táncot, James félre hívott egy kicsit beszélgetni és, hogy ismerjük meg egymást jobban. Láttam a többiek is elvannak, úgy hogy beleegyeztem. Beszélgettünk mindenféléről, csak úgy csapongtunk a sztorik között. Egyszer csak szerintem nem valami kellemes téma jött fel.
- Amúgy, Fanny szokott még rólam beszélni?- kérdezte.
- Nem, már rég nem. Mióta ... várjunk csak, mit is csináltál?- kérdeztem én is vissza.
- Hát az úgy kezdődött, hogy mi jártunk és valamikor csináltam egy házi bulit. "Kicsit" többet ittam a kelleténél, így lesmároltam egy másik lányt. Ő ezt meglátta és oda jött hozzánk, hogy a csaj szálljon le rólam, de bevallottam, hogy én kezdtem és elküldtem. Miután elment, mi a csajjal folytattuk amit elkezdtünk. Másnap felhívtam Fannyt, hogy beszéljük meg,  de ő fel se vette. Ekkor írtam twitteren, arra se válaszolt. Így küldtem neki egy csokor rózsát, de még ekkor sem enyhült meg. Ezek után már nem foglalkoztam vele, és hát .. összejöttem Tiffanyval.

Ő itt Tiffany, akivel megcsalta James Fannyt.

Pár nap múlva, Fanny válaszolt a leveleimre és enyhén szólva, elküldött melegebb tájakra. Még ezt is kibírtam, de amikor Ti-nek írta, hogy mekkora egy r*banc, akkor már ideges lettem. Írtam neki egy SMS-t, hogy találkozzunk a St. James Parkban, mert beszélni szeretnék a dolgokról. Nagy nehezen, de beleegyezett. Késett 15 percet, de elnéztem neki. Ekkor valahogy feltűnt Tiff, ezt nagyon elakartam kerülni. A két lány elkezdett veszekedni és ordibálni a park közepén. Láttam, hogy Fanninak már könnyes a szeme. Azt mondta, hogy soha többé nem akar látni és ne is szóljak hozzá, majd sírva elrohant. Ezután én szakítottam Tiffanyval, de nem Fanny miatt, hanem azért mert rájöttem, hogy csak kihasznált- mesélte el a történetet.- De, kérlek ezt nem mond el senkinek, eddig csak neked mondtam el! Ígérd meg!- mondta kis szigorral.
- Köszi, hogy elmondtad. Bennem megbízhatsz!- kacsintottam rá, majd megöleltem amit viszonzott.- És amúgy szeretnéd visszahódítani?-kérdeztem.
- Hát..öhm...izé- dadogott össze-vissza - IGEN- nyögte ki végül. Ekkor én akaratlanul is az említettre néztem és számomra jó hírt láttam, de Jamesnek nem biztos hogy az.
- Ne fordulj meg!- figyelmeztettem, de ő még is hátra nézett, ahol Drake-ék nagyban beszélgettek és nevettek. Láttam rajtuk, hogy bejönnek egymásnak. Én nagyon örültem nekik. Ránéztem Jamyre, akinek az arcán egyben szomorúság és féltékenység tükröződött.
Visszafordultunk egymással szembe és elkezdtem egy kis lelket önteni belé, nagyjából sikerült is. Megadtuk egymásnak a számunkat és készítettünk hozzá egy-egy képet is. Még nevetgéltünk és hülyültünk, Végre láttam hogy mosolyog.


~ Fanny szemszög ~


Klassz volt a fiúkkal táncolni, csak hamar kifáradtunk. Drake-kel leültünk beszélgetni, megszerettem volna közelebbről ismerni. Sokat bohóckodtunk és úgy éreztem nagyon jó barátok leszünk.
- Amúgy van barátod?- fordította komolyra a szót.
- Hát...már nincs- hajtottam le a fejem. Visszagondoltam hogy milyen jó volt vele, de az is eszembe jutott, hogy simán lecserélt egy kis cafkára. A gondolat menetem alatt észre se vettem, hogy bekönnyezett a szemem és már csordult volna le az első könnycsepp, amit követ több ezer, de visszatartottam.
- Bocsi, nem akartam!- kért elnézést.- De megmondanád, hogy ki volt az a barom?- kérdezte félénken, de még is idegesen(?).
- Semmi baj, nem tudhattad- mosolyogtam.- Amúgy James - ejtettem ki a nevén halkan.
- Mi van vele?- kérdezte.
- Ő volt az akivel jártam- szomorodtam el.
- Áá..már értem, de miért? Én egy kedves srácnak ismertem meg- gondolkodott hangosan.
- Azért szakítottam vele, mert megcsalt egy szőke cica babával- idegeskedtem már én is.
- Hagyd, az már a múlt. Ha ennyire hülye volt, hogy megcsaljon egy ilyen gyönyörűséget, akkor ő egy hatalmas nagy idióta- vigasztalt meg. Az az igazság, hogy sikerült is.
- Köszönöm- ennyit tudtam csak mondani. Ilyen kedves, hogy lehet valaki? Még csak pár órája ismerem, bár láttam a suliban többször is, de még nem beszélgettünk és már a lelkembe lát és megtud vigasztalni. A lányoknak kicsit több időbe szokott tartani.
- Még is mit?- mosolygott.
- Hogy megnyugtattál és hogy boldogabb lettem, plusz hogy itt vagy!- megöleltem, majd adtam az arcára egy puszit. Láttam rajta, hogy elpirult, de aranyos!
- Á nincs mit, bármikor!- kacsintott rám.
- Még egyszer köszönöm!- öleltem meg megint. De most tovább maradtunk így, nekem pedig egy ötletem támadt. Kibújtam öleléséből és elő vettem a telefonom.
- Most mit csinálsz?- kérdezte kíváncsian.
- Ha megadod a számod, akkor lefotózom magunkat és az lesz a hívóképed- mondtam el az elképzelésemet.
- Felőlem, benne vagyok!- mosolygott boldogan.

Ehhez hasonlóak készültek.

Elkezdtünk hülyébbnél-hülyébb arcokat/grimaszokat vágni. Sikerült puszis (de csak arcra), ölelős, csücsörítős, kacsintós kép , és még sok más milyen is. Nagyon jókat beszélgettünk sok mindenről.